A kocka el van vetve

2014. június 15., vasárnap

Kelj fel a földről és töröld meg a szemeidet. Sóhajts egy nagyot, majd vegyél egy mély levegőt. Ismételd meg ezt párszor, míg meg nem nyugszol egy kicsit. Jobb már? Rendben. Most hunyd le a szemed egy pillanatra, Képzeld el, hogy a téged körülvevő sötétség lassan szertefoszlik, s az egyre nagyobb lyukakon a Nap puha, meleg fénye köszön rád. Jó érzés, ugye? Nézz körül az immáron teljesen világos helyiségben, hogy még utoljára megbizonyosodhass arról, hogy minden rendben van. Nincsenek árnyak, sem hangok, nem néz vissza senki rád, ha a tükörbe nézel, csakis te. Nem fog senki sem bántani. Nyisd ki az ajtót, tedd meg az első nyugodt lépteidet. Mint látod, mostmár nem csak te vagy a szobában. Ne, ne, ne, ne menekülj el! Nézz körül jobban! Itt már senki nem akar neked rosszat. Az ellenségeid, akiktől mindennap rettegtél, már kedves mosollyal néznek feléd: megváltoztak. Ő, akivel mindig együtt akartál lenni, de soha nem volt bátorságod elmondani, mit érzel: itt áll melletted, és a kezedet fogja. Együtt kémlelitek tovább az Új Világot. Menj hát vele, hadd vezessen körbe. Ott vannak a szüleid, akiknek eddig nem mondtál el semmit, mert tudtad, nem értenének meg téged: most átölelnek. Innentől kezdve számíthatsz rájuk, bízhatsz bennük, ők mindig meghallgatnak és segítenek. Most menj tovább, hiszen senki nem áll az utadba: az emberek, akik eddig egy bocsánatkérés nélkül ellöktek az után, mostanra mosolyogva előre üdvözölnek: nem akadályoznak többé. Sem ők, sem mások. Valóra válhatod minden álmod, vágyad, azt tehetsz, amit akarsz, ahogyan akarod. Csakis rajtad múlik. Senki nem szabja meg, mit tegyél. Ez a te életed, te irányítasz. Boldog vagy, ugye? Jó. Pontosan erre vártunk. Az utca emberei hirtelen köréd gyűlnek és elveszik mindened. Leszorítanak a földre, és akkor engednek csak fel, ha nekik úgy tetszik. Visszalöködnek a házadba, immáron szerelmed nélkül. Ott hagyott valaki másért. Többé már nem érdekled őt. Otthon a szüleid mérges tekintettel fogadnak: valamit elrontottál. Teljesen mindegy, mi volt az, te vagy a felelős. Vonulj vissza a szobádba, kapcsold le a villanyt, és kuporodj vissza a sarokba. Nyisd ki a szemed: egyedül vagy.


írva: 2014. 04. 28.






minden, ami gondolat; minden, ami érzés; minden, ami bent van; minden, ami kijön; minden, ami elenyészt; minden, ami életben tart; minden, ami múlt-, jelen-, s jövő; minden, ami élő; minden, ami halott; minden, ami én



• első
• második - cím: szarság
• harmadik - cím: a nyár
• negyedik - cím: ez már valami.
• ötödik - cím: mily' megható
• hatodik - cím: a hobbim
• hetedik - cím: horoszkóp





azért vagyok, hogy mások szarságain röhögjek és túléljem őket, miközben ők megmérgezik saját magukat és egymást is.

a pokolba is, te állat.

nem tudom, de random emberekkel közvetlenkedni sokkal jobb, mint rokonokkal jópofizni és úgy tenni, mintha szeretnéd őket.

jó lenne már végre kihalni.

hirtelen olyan jó kedvem lett, talán még a szemem is csillogott, elképesztő érzés volt belegondolni, hogy végre vége.

azért vannak a jó barátok, hogy ne legyenek.

aki tud, az tud, és aki nem tud... hát, az vagyok én

hallom, ahogy egy fickó leparkol a házunk előtt és kiszáll a kocsijából. először az épület előtt kezd kitartóan kiabálni. "Jó napot!" ... "Jó napot!" ... "Jó napot!" Egyedül vagyok itthon, ő pedig 5 perc után sem megy el. Hirtelen bejön az udvarba - pofátlan suttyó -, és a nyitott ablakon keresztül kezd újra kiabálni. "Jó napot!" ... "Jó napot!" ... "Jó napot!"
Bebújok az íróasztal alá, és megvárom, míg elmegy, még véletlenül sem válaszolok neki... ez vagyok én


mások tollából

csak ülök az írógép előtt és káromkodom egy kicsit.
P.‭ ‬G.‭ ‬Wodehouse

amikor az embert megtámadja az irodalom viszketegsége,‭ ‬semmi nem gyógyíthatja meg,‭ ‬csupán a toll vakarása.‭
Samuel Lover

ez az elmúlás. Ebből vagyok.
József Attila

kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfűzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is.
Charles Bukowski

az a baj, hogy mindig magamban keresem a hibát... és meg is találom
volt osztálytársam

hányszor hallottam, hogy nekem könnyű! Tudod, szerintem mi a könnyű? A meleg szobában, egy kényelmes fotelben sörözgetve kritikát írni.
Görbe Nóra

tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van. Charles Bukowski

Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e.
Charles Bukowski


Thomas Dexter Jakestől

Kedves Társadalom! Lennél szíves megengedni nekem, hogy az legyek, aki vagyok, anélkül, hogy saját címkéidet raknád arra, mit látsz? Muszáj nekem azoknak a normáknak megfelelnem, amit te alakítottál ki számomra, hogy azokhoz tartsam magam? El tudod fogadni ama egyszerű tényt, hogy én alkalmatlanságok, képtelenségek sokféle fajtájának a kombinációja vagyok?


chat