SZARSÁG
Csak feküdt ott,
a takaró alatt
és a szemközti falat
bámulta.
Ismerős jelenet.
Nem tudta,
mit kezdjen a
gondolataival,
érzéseivel, pedig
olyan
sok
volt
neki
és pont ez volt a
baj.
Hegyes körmeit végig
húzta meztelen combján,
jó hosszan,
hogy az az érzés
még tovább tartson.
Majd újra
és újra
és újra
és újra
és újra
megismételte.
Újra az érzésre gondolt.
Szüksége volt rá.
Az egész egy
kibaszott nagy baromság,
de kellett neki.
Ő így érezte,
hogy él.
Belegondolt az
életbe,
hogy vannak mások is,
akik élnek.
Vagy, legalábbis
próbálnak élni.
Az osztálytársára
gondolt, a rövid szőkére.
Nem.
A volt osztálytársára, a rövid szőkére.
Valószínűleg még csak
most ért haza,
de csak azért tette,
hogy másnap újra
mehessen.
és újra
és újra
és újra
és újra mehessen.
Szarság.
Az egész.
abban leli örömét,
hogy egész nap valami
szarságot
csinál. Nincs rá jobb
szó.
Szarság.
Faszt szopni könnyű,
az még neki is megy.
Talán még nekem is menne
ha nem lenne szarság az egész gondolat.
Itthon ülök
és azon siránkozok,
hogy én ezekből a ribancokból
akarok
választani.
A pokolba,
még mindig jobb,
mint az a sok szarság,
amit ők csinálnak, újra
és újra
és újra
és újra
és újra.
és aztán vége.
és jöhet a kielégült
kacaj.
mert egyszer mindennek vége
ahogy ennek is
írva: 2014. 06. 14. éjfél
